A Perito Moreno Gleccser, Patagónia egyik leghíresebb gleccsere. Nemcsak azért mert olyan óriási, mint egész Buenos Aires, de elképesztően lenyűgöző is. Ez egyike a Föld azon néhány gleccserének, ami a globális felmelegedés ellenére még nő, nem pedig visszahúzódik.
Továbbá mivel a gleccser továbbra is növekszik, ezért a turisták akár túrázhatnak is rajta szervezett túra keretein belül. Amikor ezt olvastuk, tudtuk hogy ezt a gleccser túrát mindenképpen szeretnénk kipróbálni a patagóniai kalandunk során. Az egész napos Perito Moreno látogatásunkat a Hielo & Aventuraval foglaltuk le. A túra kb 115 Euro volt fejenként, plusz ezen felül kellett még fizetnünk ~11 Eurot a nemzeti park belépőért.
A Hielo & Aventura busza felvett reggel a szállásnál, és onnan egy 1,5 órás busz-út vezetett a gleccserhez szép kilátással a Lago Argentinora.
Amikor megérkeztünk a gleccserhez, egy óránk volt, hogy körbejárjuk a gleccserrel szemben lévő panoráma-sétányt, és felfedezzük a legszebb kilátópontokat. Szívesen eltöltöttünk volna 2-3 órát ott, hogy valóban be tudjuk járni a sétány minden részét, azonban el kellett érnünk a hajót, amely az öböl másik oldalára vitt minket, a gleccser lábához.
Van egy nagyon különleges és egyedülálló jelenség, amely 2-4 évente történik a Perito Moreno gleccserrel. Ilyenkor a gleccser vége teljesen eléri a szemben lévő szárazföld-nyelvet, a víz mozgása viszont kimossa az alsó réteget, és így a gleccser és a szárazföld között kialakul egy jég-híd. Ez az egyedülálló jelenség mindössze 2 héttel a látogatásunk előtt ért véget, amikor a jég-híd összeomlott és ezáltal a gleccser és a végével szembeni földnyelv újra szétvált.
A gleccser lenyűgöző volt, és a legjobb rész még csak ezután jött...
A busz a kikötőbe vitt minket, és hajóval mentünk át az öböl másik oldalára, közvetlenül a gleccser széléhez. A hajókázás körülbelül 15 perc volt, és fel tudtunk menni a hajó tetejére, hogy jobban megcsodálhassuk a gleccsert.
Mielőtt elkezdtük a gleccser-túrát, szabadtéri piknikasztaloknál megebédeltünk, tökéletes kilátással a gleccserre. Ebéd után kezdődött a kaland. Egy rövid erdei sétával kezdtünk, majd a túravezetőnk sok érdekes információval szolgált a gleccserről.
Ezután megkaptuk a kötelező felszerelést: sisakot, jégjáró vastalpakat és kesztyűket.
TIPP: Célszerű saját kesztyűt vinni, mert sokkal kényelmesebb és higiénikusabb is. És a gleccseren muszáj viselni, úgyhogy ha valaki nem visz, akkor azt kell felvennie amit ott adnak.
Mi ekkor viseltünk először jégjáró vastalpakat (crampon). Először vicces volt megszokni, hogy kb terpeszben kell járni velük azért hogy ne sértsük meg a saját bokánkat a kiálló vas tüskékkel.
Aztán kezdődhetett a túra, ami egy óriási élmény volt. Erősen bele kellett taposnunk minden lépésnél a jégbe, hogy a jégtalpunk biztos hogy belekapaszkodjon a gleccserbe, és ne essünk el.
A gleccser felszíne nem sima jég volt, hanem érdes felületű a felső réteg levegőbuborékai miatt.
Ugyancsak a levegőbuborékok miatt a gleccser felső rétege fehér volt. De lyukakon keresztül lehetett látni, hogy az alsóbb rétegek gyönyörű királykék színűek, mivel a mélyebb részeknél az újabb friss felső jégréteg súlya miatt a jég már teljesen légbuborékmentesre össze van tömörödve.
A gleccser túra több, mint 1,5 óráig tartott és gyönyörű jégformációk között barangoltunk. Nagyon szuper és egyedi élmény úgy sétálni, hogy bármerre néz az ember, csak az óriási jégtömeget látja.
A gleccser egyes részei piszkosak voltak, mert a szél a környező szárazföldről behordta a fekete földet, de azt leszámítva az alsóbb rétegek és a lyukakban lévő víz kristálytiszta volt → olyannyira, hogy a vizes palackunkat is abból töltöttük fel.
A Perito Moreno túra befejezéseként whiskyvel koccintottunk, amit természetesen a gleccser jegével hűtöttünk megfelelő hőfokúra.
Gyönyörű patagóniai kalandunkat egy esti sétával zártuk El Calafatében és kipróbáltuk a híres argentin steaket a hangulatos Isabel Cocina al Disco étteremben.
Szép napot,
Berni